M a g a m ró l, és egy story

Kovácsy Gyula

nyugdíjas köztisztviselő /1942/

Dunaújváros

Hobbi:

zene, tenisz, retorika

 

Nem vagyok vadász, nem vagyok író, mégis egy novellás-kötetet írtam, elsősorban kedvtelésből. G.A.Buerger Münchausan-báró kalandjai című regényében ezek a kalandok viszonylag szűkszavúan vannak leírva, én kibővítettem azokat, ügyelve a nagyotmondás és humor követelményeire. Néhol hivatkozom az ókor nagyjaira, felkeltve az érdeklődést „régiek” olvasása iránt. Itt-ott hasznos tanácsokat fogalmaztam meg, elsősorban fiatalok részére.

Gyermekkoromban, édesapám mellett, ifi-horgász voltam és a Duna-mentén számos szép horgászhelyet, egyúttal tájat ismerhettem meg, ma is jól emlékszem. A vadászok talán szerencsésebbek, mivel az erdőket is járják, a természet különlegesen szép „templomait.”

Remélem, hogy zajgó korunkban ezek a humoros történetek nemcsak a vadászatot kedvelőknek adnak némi oldódást, hanem fiatal-idős egyaránt késztetést kap további olvasásra.

A 2006. január 7.-i Dunaújvárosi Hírlapból tudtam meg, hogy a „nagy lódító” valóban létezett. Az újsághír a következő oldalon olvasható!

Aki szereti a zenét, annak alábbi web-oldalamat ajánlom:

beethovenszimfoniak.hu

Nem tudományos mű, nem igényel komolyabb ismereteket, nem kell félni tőle, ÉRTHETŐ!   Elsősorban a VI. Pasztorál szimfóniát ajánlom, mely a természet hangjairól, szeretetéről szól.

 

A jobb olvashatóság kedvéért, s nagyobb betűkkel leírom a cikk szövegét.

Moszkva (mb)Sós uborkával és záptojással leadott sortűzzel köszöntötte az újesztendőt Münchausen báró oroszországi ükükunokája, egy bizonyos Vlagyimir Nagovo-Münchausen.

 

És hogy hogyan került Oroszhonba a nagy lódító leszármazója? Münchausen báró, azaz Karl Friedrich Hieronymus von Münchausen 1739-ben látogatott Szentpétervárra, ahol szerelembe esett Golicina hercegnővel.

E szerelemből egy kislány született, akinek egyenes ági leszármazottja Vlagyimir Nagovo-Münchausen. Családi iratok segítségével sikerült a bíróságon is bebizonyítania a vérségi kapcsolatot, s felvehette híres őse nevét.

 

Vlagyimir Nagovo-Münchausen esetében, aki polgári foglalkozását tekintve író és vállalkozó, ismét bebizonyosodott, hogy a vér nem válik vízzé.

 

Hol a Hold visszafoglalására készül, mivel jogos családi örökségnek tekinti az égitestet, hol hadat kíván üzenni Németországnak, amely nem a ”kellő tisztelettel” bánik szépapja emlékével.